Az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként 2023. november 15-én kifejtettem azt, hogy bár nagyon fontos az, hogy a 21. században, a klímaválság korszakában a szuverenitásról beszéljünk, de ahogyan az Orbán-rendszer teszi inkább azt sugallja, hogy nem megvédeni szeretné a szuverenitást, hanem fél annak gyakorlásától és az ebből származó felelősségtől. Az Orbán-rendszer előbb a nyugati gépjárműipari vállaltok, majd pedig most az ázsiai hátterű akkumulátorcégek javára mondott le a nemzeti szuverenitásról: jól jelzi ezt a Munka törvénykönyvének az átalakítása, a legális sztrájk ellehetetlenítése, a szakszervezetekkel szembeni ellenszenv. Egy ilyen politikai rendszer nehezen beszélhet hitelesen a szuverenitásról. Annál is inkább, mert az a homályos kategória, hogy "a külföldi finanszírozástól meg kell védeni a választások tisztaságát", bizony felvet olyan kérdéseket, hogy a korai Fidesz is érintett a rendszerváltáskori időszakból a külföldi pénzekhez való hozzáférésben, valamint az a tevékenységet, amelyet a kormány most idehaza büntetni akar rendelni, azt rendszerszinten műveli a környező országokban: politikai és pénzügyi erővel avatkozik be a folyamatokba.
Arra is utaltam, hogy a szuverenitás kérdése energetikai szempontból is kulcsfontosságú: fájó, hogy az Orbán-rendszer az elmúlt évtizedben nem rendelkezett nagyon komoly energiapolitikai és energiahatékonysági stratégiával. A miniszterelnök a hatalom- és geopolitikára fókuszált és ennek rendelte alá az energiapolitikát (legyen „olcsóként” kommunikálható orosz gáz, és ennek behozatalából a holdudvar meg tudjon gazdagodni, s ugyanez igaz az új paksi atomerőműre is). Mindez szerintem óriási hiba volt és az energiaválság időszakára gyakorlatilag lemeztelenítette az energiaszegény magyar társadalmat. Vagyis az a politikai rendszer, amely most „védi” a saját szuverenitását sohasem gondolkodott abban, a 21. században az igazán fontos az energetikai szuverenitás és az zöld energiában, valamint az energiahatékonyságban keresendő. Úgy vélem, hogy az Orbán-rendszer alapjaiban érti félre a szuverenitás gondolatát, mert azt nem az államra, hanem a politikai rendszerre vonatkoztatja: a szuverenitás nem lehet a politika korlátlan cselekvési szabadsága. Az L. Simon-ügy kapcsán pedig hangot adtam annak, hogy botrány jelzi azt, hogy a "fortélyos félelem" igazgat és az Orbán-rendszerben menekül a szakértelem. A 20. századi tapasztalatok alapján pedig órási veszély, ha a politikai rendszer a saját maga által legyártott szélsőjobbhoz kezd igazodni: történelmi tapasztalat, hogy ennek mindig tragédia a vége.
