Az Eddig minden rendben, a Népszava zöldkritikus podcastműsorának a vendégeként 2023. február 4-én alapvetően arról beszélgettünk, hogy milyen a globális kapitalizmus természete, annak milyen kapcsolata van a globális ökológiai- és klímaválsággal. A sokféle témát érintő beszélgetésben többek között kifejtettem, hogy mennyire nem érdemes hibáztatni és kinevetni a klímaszorongástól szenvedő legfiatalabb generációkat: azért sem, mert egyrészt az előző generációk okozták a kortárs válsághalmazt, meg azért sem, mert ez a generáció a klímvészhelyzet keretében már keményen veti azt fel, hogy semmilyen értelemben sem mehet tovább úgy a világ folyása, ahogyan eddig. Beszéltem arról is, hogy én a globális kapitalizmus tekintetében megértőbb vagyok a túlfogyasztó "tömeggel" kapcsolatban, mert bár valóban a világ társadalmainak őrült ütemű és minőségű fogyasztása okozza a katasztrófákat, de mindennek strukturális oka van, ez pedig nem más, mint a globális kapitalizmus (lásd: a nagy szennyzők, a fosszilis ipar már a 20. században tudta, hogy folytatólagosan elkövetett öko- és genocídiumot csinál). Hozzátettem azt, hogy pont emiatt, vagyis, hogy Mark Fisher alapján könnyebben tudjuk elgondolni a világ végét, mint a kapitalizmusét, minden erőnket a globális kapitalizmus globális és lokális alternatíváinak keresésére, megvalósítására kell fordítanunk és ebben szembe kell néznünk az államszocializmus tapasztalainak felhasználásával is. Etatista baloldaliként meg vagyok győződve arról, hogy az állam lehet a társadalmak mentsvára, az állam az a bárka, amelyre támaszkodhatunk a globális válságokban. Sajnos ezt az autoriter jobboldal is felismerte és az Orbán-rendszert olyan "készölődő" autoriter rezsimként írtam le, amelynek éppen az a szerepe, hogy nemeztközi tőkés rendszert kiszolgálva, saját nemzeti tőkéseit juttassa a társadalom kárára egyfajta mentőcsónakhoz: ugyanakkor az ilyen társadalomellenes rendszerek is szembesülni fognak azzal, hogy túlélést nem lehet megvenni a klímaválság időszakéban. A mély pesszimizmusom ellenére tehát családapaként óvatos optimmizmussal zártam a beszélgetést, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy a humanista, társadalomvédő politika "sikerre van ítélve".
