Az ATV maiTéma 2023. január 30-i műsorának (1. rész és 2. rész) vendégeként Orbán Viktor miniszterelnök zárt körben, külföldi újságírók előtt tett kijelentéseiről beszélgettünk. Ennek kapcsán felvetettem, hogy érdekes maga a kontextus (és az Erasmus-szankciók miatt idegeskedő magyar fiatalok figyelmébe ajánlottam), hiszen egy válságos időszakban (amikor energiaválság, háborús helyzet és társadalmi- és megélhetési válság is van), akkor Orbán sokkal többet árul el külföldi újságíróknak az EU-val kapcsolatos elgondolásaiból, mint a magyar társadalomnak, aki számára csupán annyit közvetít, hogy Brüsszel a „szankciós bombákról” szól. Mindez igen nagy felelőtlenség, valamint az is, hogy ismét önmagát azonosította a politikai közösség egészével és úgy nyilatkozott, hogy számára terhes az EU-tagság: ilyet egy miniszterelnök nem tehet meg, hiszen nem a politikus, hanem a politikai közösség egésze az EU-tag.
Megemlítettem azt is, hogy a miniszterelnök és stábja nyilván célba akart juttatni különféle üzeneteket: egyrészt a külföldi újságírókon keresztül az EU politikusai felé, valamint az európai politikai nyilvánosság egésze számára. Mindez beleillik azokba a tervekbe, amelyek szerint Orbán valamiféle európai „középhatalmi” státuszra törekszik és amikor azt mondja a miniszterelnök, hogy „nem maradna az EU-ban”, akkor azt nyilván úgy érti, hogy az EU mostani konstrukciójában: vagyis meg kívánja változtatni az egész EU mostani politikai struktúráját és ezek a kijelentések már a következő EP-választás előkészítését szolgálják. Azonban mindez hihetetlenül veszélyes, hiszen Orbán EU-val kapcsolatos nézetei, valamint az ukránok hergelése egy olyan politikai- és kommunikációs stratégia részese, amely hihetetlenül káros a magyar társadalom számára. Egyébként is, Orbán a középhatalmi státuszt a magyar társadalmon felkapaszkodva tudja csak elérni és eközben a magyar dolgozót kiárusítja egyaránt nyugat (lásd: Európa egyik összeszerelő üzeme vagyunk, a német autógyárak „gyarmata”) és kelet felé (lásd: a mostani akkumulátor-„nagyhatalom” terveket). Ennek kapcsán élesen mutattam rá, hogy sem az EU mostani szankciós politikája (láthatóan keményebben viszonyul az EU Orbán felé, de például a jogállamiság kritérium kapcsán miért nem emlegetik, hogy Orbán lényegében kiüresítette a sztrájkjogot), sem pedig a magyar ellenzék EU-ra hagyatkozása („majd az EU megbuktatja Orbánt”-vágyálom) nem lesz elegendő: az EU-nak olyan módon kellene szankcionálni Orbánt, hogy közben nem árt a magyar társadalom számára, illetve a magyar ellenzéknek fel kellene vázolni egy alternatív EU-politikát, hogy ne csak Orbánról beszéljünk. Végül utaltam rá, hogy baloldali és pacifista emberként nagyon sok vitám van a fegyverszállításokkal Ukrajnába, amellett, hogy támogatni kell egy nép önrendelkezésért vívott harcát, de eközben óriási hiba lemondani a békéről folytatott diskurzusról. Magyarországon éppen ez történt és a béke ügyét átengedtünk annak az embernek, aki nem tud hitelesen megnyilvánulni: Orbán hiába követel békét, ő a háború és az ellenségképzés embere, nem lehet hiteles mondandója. Nagyon fontos lenne, hogy a baloldal végre zászlóra tűzze a béke ügyét és nem szabad hagyni, hogy az erről szóló diskurzus „beleragadjon” az Orbán-rendszerbe.
