2022. február 22-án Bíró-Nagy Andrással az Új Egyenlőség Közbeszélgetésének résztvevője voltam Pogátsa Zoltán moderálásával. A vörös-zöld vagy másként, "görögdinnye" politikáról beszélgettünk: vagyis arról, hogy korszakunkban milyen esélye van egy baloldali-ökológiai kibontakozásnak. Én amellett érveltem most is és korábban is (és tulajdonképpen emiatt is írtam meg az Ökopolitika, ideológia, baloldal című könyvemet), hogy a baloldal inherens módon magában foglalja az ökológiai politikát. Ennek igen komoly elméleti alapjai vannak, hiszen Marx és Engels munkássága lényegében megalapozta az ökológiai marxizmust, amelynek lényege az, hogy a tőke nem csak a munkást zsákmányolja ki, hanem magát a természetet és a globális kapitalizmus elkezdte önmaga társadalmi és természeti alapjainak felszámolását. Felhívtam a figyelmet arra, hogy az Orbán-rendszer 2019 végétől elindított egy ökológiai fordulatot, amelynek lényege egy "zöld konzervatív" politika kidolgozása, azonban pontosan a koronavírussal együttjáró társadalmi válság mutatta azt meg, hogy Orbánék sokkal inkább önmaguk számára akarnak "bárkát" építeni, semmint megmenteni a magyar társadalom nagy részét. Ez az elkövetkező éveklegnagyobb társadalmi és politikai, amire csakis egy vörös-zöld politika adhat emberségesválaszt. Ezzel együtt ügyelni kell arra, hogy az antihumánus, csakis látszólag bezöldülő, autoriter rendszer ne jusson komparatív előnyhöz, ahogyan a rendszerváltás után például álságosan módon a tőkekritika, globalizáció-kritika a jobboldalon jelent meg. Ez pedig a politikai baloldal mulasztása, felelőssége volt. Most már túl nagy a tét. Óva intettem attól, hogy elfogadjuk Orbánék érvelését, amely (a múlthoz való viszonyhoz hasonlóan) "fel akarja szabadítani" az embereket és azt mondják, hogy lényegében nem felelősek a klímaválságért. Természtesen a baloldalnak ügyelni kell arra, hogy ne menjen bele egy "blame game"-féle zsákutcába, de arra felelős kommunikációval fel kell készíteni a társadalmat, hogy a fogyasztási szokások megváltoztatásával kell számolni. Ebből a csapdahelyzetből (ahol látszólag a jobboldal kedveskedik a társadalomnak, valójában a felső osztályok és a nemzeti nagytőke túlélését készíti elő) a tőke- és rendszerkritika adhat kiutat, ahol leleplezzük, hogy Orbánék valójában nem a nagytőke ellen vannak, hanem az ökológiai- és klímaválságot okozó nagytőkét támogatják. A görögdinnye politikában kulcsfontosságú eszköz lehet a demokratikus kontroll alatt tartott lokális vagy globálisklímavészhelyzet eszközrendszer. Végül a figyelmünkbe ajánlottam, hogy sohasem szabad elfelejteni azt, hogy a klíma- és ökológiai válságot nem a szennyező nagyipar munkásai okozzák, hiszen ők is a tőke kizsákmányoló rendszerének áldozatai, mint mi mindannyian. Emiatt kell a vörös-zöld politikának egyszerre a munkás és a természet oldalára állnia.
