2022. január 10-én az ATV Egyenes beszéd műsorának vendégeként beszéltem arról, hogy szemmel láthatóan Márki-Zay a Fidesz kommunikációs stratégiáját alkalmazza, pontosabban azt próbálja meg visszafordítani a Fideszre, így lesz a sorosozó Orbán antiszemita, a „gyermekvédelmi” kampány homofób, a menekültellenes Fidesz „migránsbefogadó”. Mindez jól mutatja, hogy politikai kommunikációs és társadalmi szempontból hol tartunk: az Orbán-rendszer annyira tönkretette a hazai közbeszédnek, vitakultúrának a színvonalát, hogy egyeseknek úgy tűnik, mintha csak a saját gyűlöletkeltő eszközével lehet csak a Orbánt megverni. Én szeretném azt gondolni, hogy ez nem így van. Főként azért, mert ahogyan utaltam rá a műsorban nagyon gyenge a kritikai nyilvánosság Magyarországon, hiszen, ha lenne ilyen közeg, akkor 2015 után nem most eszmélnének egyes ellenzéki pártok, hogy a menekültek kapcsán narratíva és bátorság hiányában átvették a Fidesz gyűlöletkeltő retorikáját (lásd: "addig lesz kerítés, amíg lesz a társdalomban félelem"). Utaltam továbbá arra is, hogy az ellenzéknek arra is választ kell találnia, hogy Orbán egyszerre jelenik meg Izrael és a hazai zsidóság "nagy barátjaként, védelmezőjeként", de ezzel párhuzamosan veszi a bátorságot (pontosabban felhatalmazva érzi magát) az antiszemita Soros-kampányra. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy az ellenzéknek nem elegendő rámutatni arra, hogy a Fidesz lerombolja az állami egészségügyet és romokon virágzó magán-egészségügyet épít ki, hanem ki kellene mondania, hogy mindennek neve is van: neoliberalizmus. Végül azzal zártam, hogy minderre azért van szükség, mert egyértelműsíteni kell, hogy az ellenzék szakítani akar az orbáni világgal, hiszen több jel is arra mutat (lásd: nem lehet adóemelésről így progresszív személyi jövedelemadóról beszélni), hogy bizony az ellenzék valamilyen formában szívesen folytatná az Orbán-rendszert!
