A Népszava engem és másokat is megkérdezett az ellenzéki összefogásról. Az álláspontok a Népszava hétvégi, 2021. július 3-i "Visszhang" rovatában olvashatók.
Elég az „egy a tábor”-ból
Antal Attila jogász, politológus több írásában is jelét adta: ő sem tartozik azok közé, akik szerint az előválasztás által felszínre került problémák kritikája vagy éppen az összefogás irányainak bírálata ördögtől való volna. Szerinte éppen az az előválasztási szituáció lényege, hogy ne a Fidesz „egy a tábor”-világát másolja le, hanem, hogy végre fontos vitákat nyisson ki. „Ehhez képest két szereplő is, egyrészt nyilván az Orbán-rendszer, másrészt pedig sajnos az ellenzéki szereplők egy része, illetve bizonyos magatartásaik hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a reménybeli pozitív hozadékok ne következhessenek be. A fű alatti megegyezések, a pártokból való átigazolások, az alkukkal és egyéb módon elért „erősebb kutya”-pozíciók hihetetlenül károsak az ellenzéki oldalon, és éppen annak a bizalomnak a felépítését ássák alá, amelyre olyannyira szükség volna” – véli a politológus. Az előválasztás fontos és jó ötlet Antal Attila szerint: aktivizálja a szavazókat, lehetőséget adhat fontos ügyek megvitatására a pangó hazai vitakultúrában, új embereket hozhat be a politikába, és hozzájárulhat vagy – mondja feltételes módban – hozzájárulhatna ahhoz, hogy a politikába vetett bizalom szintje emelkedjen. Mindez – legalábbis egy nem végletesen megosztott, polarizált magyar politikai életben – nem csak az ellenzéki számára lehetne kedvező, hanem az egész politikai közösség számára is. Arra számítani lehetett a politológus szerint, hogy a Fidesz minden eszközzel megpróbálja aláásni az előválasztás sikerét, mert az autonómia, a kritikai gondolkodás, a vita a kormánypárt politikafelfogásának az ellensége. De az mindenképpen rossz fejlemény, teszi hozzá, hogy az ellenzéki oldalon is megjelent az ezek elfojtására vonatkozó igény. „Nem ellenzéki »egy a tábor«-ra lenne szükség, hanem egy ügyek és elvek mentén működő kormányzóképes koalícióra. Amennyiben az ellenzéki pártok az ideológiai távolságok miatt nem tudnak ilyet produkálni, akkor azt tudatni kellene a választókkal. Ha ugyanis csak az »antiorbánista reálpolitika« tartaná össze az ellenzéki összefogást, akkor annak tragikus következményei lennének. Vagy eleve nem lesznek képesek az ellenzéki pártok leváltani a rendszert, és megint totális csalódás következik be, vagy a leendő koalíció lesz kormányzásképtelen, és összeomlik az első viták és az ellenzéki Fidesz nyomása alatt” – véli Antal.
Többségszindróma
Az előválasztási problémák, a választók feje feletti megegyezések Antal Attilában a 2010 előtti húsz évet, az MSZP és a DK közötti későbbi vitákat, illetve a 2010 utáni világot idézik, amikor „sem lett jobb, nem lett más a politika” (Párbeszéd, LMP, Jobbik). „Mindenképpen meg kellett adni az esélyt arra, hogy a jelenlegi ellenzék egy utolsó variációban megpróbálja legyőzni az Orbán-rendszert. De ha ezt az ellenzék egyes szereplői arra használják fel, hogy utolsó utáni pozíciójukhoz ragaszkodjanak, vagy hogy bekebelezzenek mindenkit és egy Orbán-szerű hegemóniát alakítsanak ki, akkor ezt a választók meg fogják érezni, és mindent elsöprő lesz a kudarc – vetíti előre a politológus. – Fontos lenne megérteni az ellenzéki oldalon, hogy az antiorbánizmus kevés a választóknak, kevés a győzelemhez.” Antal Attila lát pozitív változásokat, a végre elindult közös programalkotást, például. De úgy érzi, erre is rányomja a bélyegét a „ki az erősebb kutya” versenye. Beszédesnek tartja, hogy a formálódó összefogás úgy döntött, keretprogrammal fut neki a nyárnak, amit majd a megválasztott miniszterelnök-jelölt tölt meg tartalommal. Ebből azt olvassa ki, hogy a pártok tisztában vannak az ideológiai különbségeikkel, és ezeket nem összecsiszolni akarják, hanem kivárnak az utolsó pillanatig, és belső frakciókkal akarják érvényesíteni a saját álláspontjukat. „A magyar politika végletes, a Fidesztől eredő „többségszindrómában” szenved, ahol a kisebbségnek, az eltérő álláspontok közötti párbeszédnek nincs helye. A magyar politika az erő kultúráját élteti, és ebből baj lehet” – értékel a politológus. Az ellenzéknek azt is fontos volna megérteni szerinte, hogy az ország anyagi és létbiztonságra, kiszámíthatóságra vágyik, ezért minden erővel meg kell akadályozni azt a „forrósodó polgárháborút”, a társadalom minden területén tapasztalható militarizálódást, amit Orbán és a Fidesz gerjeszt. „Szerintem ez a jelenlegi ellenzék legnagyobb kihívása, mert ha a saját hátországában is ilyen a hangulat a különböző ellenzéki erők között, ha egymást ellenfélnek nézik, ha egymástól csábítanak embereket, akkor a Fidesz igen könnyen süti majd rá az ellenzékre, hogy ők kezdték azt a még egyelőre beláthatatlan következményeket rejtegető polgárháborús helyzetet, amiért valójában Orbán a felelős” – mondja.
