2017-ben jelent A populista demokrácia természete című könyvem és azóta az alábbi recenziók és könyvismeretét született róla.
Paár Ádám recenziója 2017. november 3-án jelent meg az Új Egyenlőségen, s többek között a következőket írta: "Rokonszenves számomra a szerző tézise, miszerint »a populizmus céljai meglehetősen egybeforrnak a demokrácia történetével, és ilyenformán nem is tűnnek annyira ördögtől valónak.«... Valószínűleg ez lesz a könyv azon gondolata, amely a legnagyobb visszhangot váltja ki a baloldali és liberális (e kettő világos elhatárolása sem könnyű Magyarországon) térfélen, azon okból, hogy a baloldali és liberális erők a Fidesszel szembeni harcukban előszeretettel vetik be a populistázás jolly jokerét, amely kétségtelenül a leginkább szofisztikált minősítés a jobboldal vezető pártjával szemben. Itt rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a populizmus kifejezés kétféle használatban honosodott meg a magyar közbeszédben... Antal Attila a baloldal eszmei válságának fő okát abban látja, hogy a baloldal feladta két fő alapelvét: az internacionalizmust és a kapitalizmus-kritikát. Magam azonban nem osztom a szerző véleményét az internacionalizmus szükségességével kapcsolatban. Az, hogy egy baloldali megújulásra van szükség, vitathatatlan. Ám kérdéses, hogy megvalósítható-e az a transznacionális szolidaritás, amelyre Antal Attila hivatkozik. A legkevésbé meggyőző része ennek a fejezetnek – és egyúttal a könyvnek – az a két és negyed oldal, amely arról szól, »mit kezdjen a baloldali a bevándorlással és a társadalmi igazságossággal«. Az a Thomas Piketty alapján levont következtetés, hogy »sokkal több a közös érdek és szolidaritásra okot adó tényező a bevándorlók és az európai alsó középosztály között, mint amit elsőre gondolnánk«, humánus gondolat, ám éppen az elit nélkül nem valósítható meg a nemzetközi szolidaritás."
Ugyancsak Paár Ádám elemezte a könyvemet a Kommentár 2017/5-6. számában: "Összességében megállapítható, hogy fontos, számos elemében hiánypótló politikatudományi mű született. Antal Attila alaposan beágyazza a populizmus fogalmát és a kortárs populizmus transzformációit a modern politikatudományi elméletekbe, felhasználva a szakirodalom széles körét. Helyenként a szöveg töménynek tűnhet a nem politológus vénájú olvasók számára, különösen a politikaelméleti részek tárgyalásánál. De a néha túl sűrű politikaelméletet éppen az indokolja, hogy Antal mélyen be akarja ágyazni a témát korunk politológiai szakirodalmába. A szerző egy olyan eljövendő populista demokrácia megkonstruálására biztatja a baloldalt, amelynek nincs ebben a formában létező modellje. A modellt most kellene megalkotni, méghozzá, ahogyan sugallja, gyorsan, amíg a jobboldali - és teszem hozzá: a harmadik világban a tradicionalista - populizmus teljesen át nem veszi a stafétát a baloldaltól a globális világrend kritikáját terén."
Kiss Viktor Bagi Zsolt és Vastagh Zoltán könyvei mellett az én könyvemet is beválogatta a Mérce 2017 év végi könyvajánlójába 2017. december 30-án: "Az elmúlt év második fele azután újabb fontos munkákat hozott: ekkor jelentek meg a PTI Társadalomelméleti Műhely könyvsorozatának első darabjai. Ezek a könyvek már önmagukban is figyelemre méltók, hiszen (miközben közös bemutatón kerültek a nagyközönség elé) egyenként is megkerülhetetlen innovációkat hoznak a hazai társadalomelméleti vitákba. Jelentőségüket azonban talán még inkább növeli alapállásuk: valamennyit az a meggyőződés inspirál, hogy a hazai baloldal elsősorban intellektuális válságban van, egy olyan szellemi vákuum-helyzetben, amelynek felszámolása nélkül nincs esély a megújulásra és a sikerre. Antal Attila, Bagi Zsolt és Vastagh Zoltán közös élménye – egyben a TEM kiindulópontja – hogy a hazai baloldal végzetesen kiüresedett és ez csak úgy számolható fel, ha képessé válunk másként gondolkodni politikáról, aktivizmusról és egyáltalán: a világról, amiben élünk. Antal Attila A populista demokrácia természete című munkája abban a vitában kíván állást foglalni, hogy a baloldalnak van-e más választása, mint populista választ adni az Orbán-Trump-Brexit kihívásra? Nancy Fraserhez hasonlóan – akivel a Mérce közölt interjút a tárgyban – »igennel« válaszol – csakhogy szerinte a baloldal populizmusa nem szabad, hogy olyan legyen, mint a jobboldalé. Aki kíváncsi rá, hogyan lehet a populista demokrácia a baloldal esélye, hogyan néz ki egy baloldali populista program alapállása, nem nélkülözheti ezt a munkát."
A Mércén megjelent cikk érhető el.
Az egyik legfrissebb recenzió a könyvet bemutató Bozóki Andrástól származik, s az Élet és Irodalom 2018. február 16-i számában jelent meg. Ebben többek között a következőket írja Bozóki András: "Szenvedélyes könyv ez, amelynek szinte minden oldalán találhatunk provokatív, vitatható állításokat. Például a szerző néha túl messzire megy a liberális demokrácia kritikájában – amelyet néhány helyen egyenesen „neoliberális demokráciának” nevez –, amivel azt sugallja, mintha a liberális demokrácia valamilyen öszvér képződmény lenne a „tiszta” demokráciához képest. Mintha a nem liberális vagy illiberális demokrácia létező és elfogadott tagja lenne a demokráciák közösségének, s nem pedig csak egy félrevezető névvel ellátott, és valójában a hibrid rezsimek körébe tartozó berendezkedés."
