A cikk a Népszava 2014. június 21-i számának Szép Szó mellékletében jelent meg:
Megalakult a harmadik Orbán-kormány és vele együtt a Miniszterelnökség is, amely tulajdonképpen fekete lyukként magába szívta mindazokat a területeket, ahol Orbán Viktor nagyot akar alkotni. Gyanús, hogy a "kormányon belüli kormány" egyfajta miniszterelnöki gyakorlópálya Lázár Jánosnak, aki Orbán Viktor köztársasági elnöknek készíti elő az utat.
A június 6-i szimbolikusnak is mondható bejelentésen túl, amely szerint a Miniszterelnökség a Sándor-palotába fog költözni, Orbán Viktor kézzelfogható (és írásos) jelét adta annak, hogy komoly tervei vannak a magyar politikával és közjogi berendezkedéssel.
Megjelent ugyanis a Magyar Közlönyben a harmadik Orbán-kormány tagjainak feladat- és hatásköri leírása, amit a minisztériumok statútumának hívunk. Ez a kormányrendelet szabályozza azt, hogy egy-egy minisztériumnak "meddig ér a takarója", milyen tevékenységeket lát el, másként szólva, mit vár el a minisztertől és munkatársaitól Orbán Viktor. Amint láthatjuk, Lázár Jánostól igen sokat: a miniszterelnökséget vezető miniszter felelős a kormányzati tevékenység összehangolásától, a közigazgatás-szervezésén, az európai uniós források felhasználásán, a közbeszerzéseken és a polgári hírszerzési tevékenység irányításán át, a társadalompolitika összehangolásáig, amit folytathatunk az agrár-vidékfejlesztéssel és még számtalan fontos területtel, amelyeket máshol - és korábban nyálunk is - önálló minisztériumhoz integráltak.
A feladatkörében és ennek következtében személyi állományában is felduzzasztott Miniszterelnökség állam lesz tehát az államban, illetve kormány a kormányban. S ennek a "kormánynak" bizony - a most a média megkülönböztetett figyelmét "élvező" - Lázár János lesz a "miniszterelnöke".
Valóban felmerülhet a kérdés, hogy mi végre? Miért van szükség ilyen fokú centralizációra? Úgy látom, hogy Orbán Viktornak a fenntarthatónak bizonyult kétharmad meghozta a kedvét ahhoz (pontosabban mindig is ez volt a célja), hogy "nyomot hagyjon" a magyar politikában és a magyar társadalmon. Lázár ugyanis azokat a kulcsterületeket kapta meg, amelyek az elkövetkezendő időkben is óriási hatást gyakorolnak majd a magyar társdalomra. Gondoljunk az agrárkérdésre, közbeszerzésekre, uniós forrásokra, és persze az egész politika alakulására. Emellett ő felelős a kormányzati koordinációért és a kormány általános politikája megvalósításának stratégiai irányáért (milyen szép!) is. Vagyis nélküle semmi sem történhet a kormányzaton belül, mindenről tud és a "Főnök" akaratát képviseli majd a kormányon belül és azon kívül is.
Mindezek - plusz a startra kész és meglehetősen szervilis kétharmad - felvetik bennem azt a borongós gondolatot, hogy korántsem ért még véget a közjogi átalakítások korszaka. Az alkotó csak időlegesen pihent és gépen még meg kell majd húzni egy-két csavart. Mivel Orbán Viktor egyszerre kezdte centralizálni (még az eddigieknél is jobban) a hatalmat és a legfontosabb területeket, plusz ezzel párhuzamosan távolítja is magától a napi politikai ütközeteket, amelyek megvívását a kiszemelt jobb kezére bízza, ezért felvetődik az a jól ismert forgatókönyv: talán egy lehetséges köztársasági elnöki szerepre készülődik?
Ha ez így lenne, akkor a Lázár kontra civilek, plusz az egész sajtó nyilvánosság ügyének lehet egy olyan olvasta is, hogy Orbán Viktor most próbálgatja Lázár politikai tehetségét és egy esetleges miniszterelnöki szerepre való alkalmasságát. Hiszen Lázár egyik legfontosabb küldetése az lesz a jövőben, hogy egyfajta "közéleti testőrként" minden Orbán Viktornak szánt politikai "golyó" elé odavesse magát. Erre tett már finom utalást a miniszterelnök, amikor azt mondta, hogy minden Lázár elleni támadást ellene irányuló támadásként kell felfogni. Ha pedig ez így lesz, akkor Orbán Viktor, aki egy egész nemzet által (ugye három harmad!) elfogadott államférfi akar lenni, foglalkozhat majd azzal, amit mindig is szeretett volna: beírni magát a nemzet történelemkönyveibe.
Az "elnök emberének" tehát az a feladata, hogy Orbánnak biztosítsa az államférfivá válás körülményeit. Fenn áll a lehetősége annak, hogy tévedek (bár úgy lenne), de őszintén szólva kétlem, hogy mindezt ne gondolta volna végig a miniszterelnök és stábja. A politikai és közjogi lehetőség pedig adott a megvalósításhoz.
