Az Alkotmánybíróság (AB) elnöke nemrég azt mondta egy konferencián, hogy a testület rendkívüli körülmények között is az alkotmányosság őre marad. Lehet, hogy tévedett?
Paczolay Péter tárgyalt 2013. május 17-i előadásában azt fejtegette, hogy az AB hatékonysága szempontjából nem lényegtelen, hogy a kétharmados parlamenti többség akár az Alaptörvény megváltoztatásával vagy az AB hatáskörének szűkítésével is kész reagálni egy-egy alkotmányértelmezésre, továbbá méltatta az alapvető jogok biztosának aktivista alkotmányvédő tevékenységét. A dolog pikantériája az, hogy ekkor már minden bizonnyal „be volt tárazva” az az AB-határozat, amely lényegében deklarálja a testület eszköztelenségét a „legfőbb hatalommal”, az alkotmányozóval szemben és földbe döngöli az ombudsman egyik legfontosabb alkotmánybírósági beadványát.
Az alapvető jogok biztosa lényegében Áder János munkáját végezte el, amikor alkotmányossági vétóval az AB-hoz küldte a negyedik Alaptörvény-módosítást. Az AB a biztos által kifejtett tartalmi aggályokat nem fogadta el, de még formaiakat sem, ehelyett mechanikusan alkalmazta azon negyedik Alaptörvény-módosításnak a testület jogköreit korlátozó rendelkezéseit, amelyeket éppen, hogy felül kellett volna vizsgálnia. Ezzel a közjogi kígyó saját farkába harapott! A határozatból világossá válik az Fidesz-KDNP által összeállított AB leendő felfogása: az alkotmányozó hatalma korlátlan, még a nemzetközi jog szabályai sem kötik.
Az elemzés az IDEA honlapján jelent meg.
