Mára az "alkotmány", az "alkotmányozás" szavak totálisan értelmüket vesztették, hiszen a kormányzat számára egy-egy alkotmánymódosítás a fehérnemű leváltásával egyenértékű rutincselekvéssé silányult - azzal a különbséggel, hogy a szennyesbe dobott ruhadarab patyolat tisztának tűnik az egyre rémisztőbb közjogi tervekhez képest. De talán közeleg egy közjogi "nagymosás", amely tisztázhatja zavaros viszonyainkat!
Ne tévesszen meg minket a parlament előtt fekvő negyedik (!) Alaptörvény-módosítás, hiszen elnevezésével ellentétben inkább tekinthető egy új Alaptörvénynek, semmint módosításnak, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) által megsemmisített Átmeneti rendelkezések egészét beleinjekciózza az Alaptörvénybe, továbbá számtalan tartalmi és formai korrekciót eszközöl az "örökérvényű" törvényen. Ezzel a javaslattal végre előbújt az alkotmányozó a "szürke zónából" (értsd: nem a széles közvélemény figyelmét elkerülő dokumentumba írogatja "másodlagos frissességű" tételeit) és előttünk áll a maga valóságában a nyers erő, amely még a gránittömbre vésett saját Alaptörvényét is képes légkalapáccsal szétverni. Akár arra is vetemedhetnénk, hogy viccként fogjuk fel azt, hogy a negyedik módosítás elfogadásával az Alaptörvény korábbi díszkiadásai levélnehezékké nemesednek, de a helyzet azért ennél sokkal komolyabb.
Állapítsuk meg: a Fidesz-KDNP kockáztatott és rajtavesztett, közjogilag kétes terveit (amelyek a MSZP közjogi megbélyegzésétől kiindulva, a perek taktikai áthelyezésig terjednek) immáron az Alaptörvény magasztos szövegével együtt kell vállalnia, s mivel a kormányzat a hatékonyság elvét vallja, ehhez jön "kettőt egy csapásra" alapon az aktuálpolitikai kérdések (röghöz kötés, az izgága AB újabb megregulázása) közjogi erővel való eldöntése. Kissé naturálisabban, de talán közérthetően: a közjogi lefolyón letuszkolni kívánt hulladékot "visszaböfögte" a rendszer (az AB vízvezeték-szerelése nyomán), s most a kormányzat még az eddiginél is jobban túl fogja terhelni azt! Bármilyen furcsa, az a tény, hogy a Fidesz-KDNP ránk (és persze magára) gyújtotta közjogi konstrukciónk tetejét, akár egyfajta "tisztítótűzként" is funkcionálhat, s ennek a jelei folyamatosan bontakoznak ki. Legutóbb például facebook-os mozgalom hívta fel az alkotmányozó figyelmét arra, hogy "Az alkotmány nem játék", és tüntetés is szerveződik ennek nyomatékosítására.
Ahhoz, hogy zárójelbe tegyük a Fidesz-KDNP 2010 óta tartó alkotmányrontását és kialakítsunk egy, az Alkotmány tiszteltén alapuló patrióta attitűdöt (hiszen az alkotmányrontók nem vihették volna végbe küldetésüket, ha ilyen attitűd kialakult volna a rendszerváltás után) legalább három fontos mozzanatra van szükség.
(1) Először is fel kell ismerni, hogy nem érdemes kisiparos módjára sem alkotmánymódosításokkal szétverni egy Alkotmányt, sem pedig éppen aktuális politikai kérdéseket az Alaptörvény ráncfelvarrásával eldönteni. Azon túl, hogy mindez nem túl elegáns, sőt kifejezetten kártékony és önsorsrontó, egy salátatörvénnyé degradálja a jogállam alapját jelentő dokumentumot. Ha végignézünk az 1949 és 2013 közötti időszak alkotmányos termésén, akkor azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP - pusztán a számok alapján is - abnormálisan sokszor nyúlt hozzá a közjogi rendszerhez: 1949 és 1989 között (az új Alkotmány elfogadásáig) 23, 1990 és a 2010-es kormányváltás között 26 alkotmánymódosítást fogadtak el. Tehát, amíg 61 év alatt 49 alkotmánymódosítást találunk, addig 2010 tavasza és 2011 közötti bő másfél év során a Fidesz-KDNP 12 alkalommal módosította az Alkotmány, s 2012-ben további 3 alkalommal az Alaptörvényt. Ezzel a jelenlegi kormányzóerők megközelítették a szocialista-kommunista időszak és a rendszerváltás utáni 20 év teljesítményét - és a ciklusnak még nincs vége.
(2) Ahhoz, hogy komoly lépéseket tegyünk egy alkotmányos honpolgári kultúra kialakításának irányába, az embereket érdekeltté kell tenni az Alkotmány megvédésében. Vagyis be kell bizonyítani, hogy az Alkotmány és az alkotmányosság erodálása erősen befolyásolja a mindennapokat: hiszen az Alkotmánybíróság nem lesz alkalmas alapjogaink megvédésére; bírósági ügyeink intézését akár lakóhelyünkhöz képest több száz kilométerre is elhelyezhetik; diplomával a zsebünkben nem élhetünk a munkaerő szabad áramlása adta lehetőségekkel. Ehhez jó értelemben "populista" technikára van szükség: a veszélyeket a maguk brutális valóságában kell bemutatni, lépésről-lépésre megalapozva ezzel az alkotmányosság "PR-ját".
(3) Ha végignézünk a 2010 óta elfogadott alkotmánymódosításokon, illetve az Alaptörvény (elfogadott és tervezett) módosításain, akkor kis túlzással körvonalazódik az alkotmányosság azon magja, amelyet még az Alkotmány erejével sem szabad veszélyeztetni. Az elmúlt időszak legfontosabb tanúsága az kell, hogy legyen, hogy magát az Alkotmányt és az alkotmányosságot igenis meg kell védeni az alkotmányozótól, méghozzá az Alkotmány erejével. Éppen a Fidesz-KDNP bizonyítja azt, hogy az alkotmányozó korántsem lehet mindenható és az alkotmányosság tartalma nem függhet a mindenkori alkotmányozó éppen aktuális akaratától.
A cikk megjelent a Népszava 2013. március 8-i számában.
