2012. március 30-án részt vettem Győrött Az állam és a jog alapvető értékei a változó világban című doktorandusz konferencián. Az Alaptörvény és a jövő nemzedékek kapcsolatáról tartottam egy előadást. Nemrég megjelent nyomtatott és elektronikus formában is a konferenciakötet.
A kötet és benne a tanulmányom elérhető itt.
Kiindulópontom:
A 2011-ben
elfogadott Alaptörvény Nemzeti hitvallása a következőképp fogalmaz: „Felelősséget viselünk utódainkért, ezért
anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük
az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.” A törvényszöveget magát is
áthatja a jelen generációinak a jövő nemzedékek iránt érzett felelőssége:
megjelenik ez az elv a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség, valamint
a kulturális értékek védelme és fenntartása kapcsán [P) cikk)] és a gazdasági
alkotmányosságról szóló részekben is (A közpénzek, 38. cikk). Mindezzel
Alaptörvényünk csatlakozott azokhoz a közjogi irányokhoz, amelyek alkotmányi
szinten igyekeznek gondoskodni az utánunk jövő generációkról, célul tűzve a
társadalmi igazságosság elvének megvalósítását. Ezzel párhuzamosan az új
Alkotmány megszüntette a jövő nemzedékek érdekinek megjelenítésére és
képviseletére hivatott különbiztos intézményét, s áttért az „egybiztosi”
modellre. Az Alaptörvényre épülő, az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi
CXI. törvény pedig meglehetősen szűk körben határozta meg az alapvető jogok biztosának
a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese feladatkörét és
lehetőségeit. Mindez jelentős aláássa az Alaptörvénynek a jövő nemzedékek iránti
elkötelezettségét. Jelen tanulmány négy célt szolgál. (I.) Egyrészt röviden
felvázolom azt, hogy az Alaptörvény megalkotási folyamatában miként alakult a
környezetvédelemhez való viszony. (II.) Másrészt bemutatom azt, hogy az
Alaptörvény értelmezése nyomán milyen kötelezettségek terhelhetik a jelen
generációkat a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét illetően. (II.) Rávilágítok továbbá
arra, hogy az Alaptörvény jövő nemzedékek iránti elköteleződése milyen belső
ellenmondásokat tartalmaz és mindez hol futhat zátonyra (így többek között az
ombudsmani rendszer átalakításán, másrészt a társadalmi részvételi
jogosítványok korlátozásán). (III.) Végül pedig mindezek alapján megkísérlek
néhány kiindulópontot adni a generációkon belüli és generációk közötti
igazságosság együttes értelmezéséhez.