Számtalan reflexió kísérte Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét, többségük a miniszterelnöknek a nyugati fogyasztói és jóléti társadalom végéről vallott téziseit szedte darabokra. A nemzetstratégiai kérdésekről folytatott, késhegyre menő vita nem új keletű: politikusainkat mindig is foglalkoztatta a nyugati, a keleti és a sajátos magyar út lehetősége. Ahogyan Gyurcsány Ferenc is megfogalmazta: „Magyarországon egyszerre itt van Hunnia és Pannónia politikai kultúrája, igényrendszere, valóságértelmezése. Eddig mindig azok voltak sikeresek a politikában, akik a nyugatos modernizáló köztársaságpárti, Európára tekintő Pannónia ügyét és ezt támogató csoportjait össze tudták kapcsolni a magyar ugar összes lelki félelmét és szociális nyavalyáját magán hordó Hunnia világával”.
