My paper (The Hungarian Authoritarian Populism and Exceptional Governance Before and After the Outbreak of the Pandemic) has been published in the volume edited by Jan Géryk and Petr Agha, Political Imagination and Utopian Energies in Central and Eastern Europe (Peter Lang, 2024).
Megtisztelő volt részt venni a CEU Demokrácia Intézet és a Bibó István Szabadegyetem Eltűntek-e a klasszikus politikai oldalak? című rendezvényén 2024. december 17-én. Talán pár dolgot össze tudtam foglalni arról, hogy miért gondolom azt, hogy nagyon is fontosak és mind elméleti, mind gyakorlati szempontból relevánsak az ideológiák; miért következett be a kortárs "neo-weimari" pillanat, azaz a radikalizmus felemelekdése; miért került defenzívába a baloldal; miért fontos az Orbán-rendszer és az ahhoz hasonló autoriter rezsimek megértéséhez Carl Schmitt, Antonio Gramsci és Giorgio Agamben. Azzal is foglalkoztam, hogy ha a baloldal kialakított volna egy új osztálypolitikát, akkor nem feltétlenül vándoroltak volna át a munkások a radikális jobboldalhoz, sőt azt a dilemmát is felvetettem, hogy az autoriter jobboldal radikalizálta magát a politikai középet is (pl. az EU-ban a menekültekkel szembeni rasszizmus korántsem csak a radikális jobboldaltól ered és ebben komoly felelőssége van a mérsékelt pártoknak is).
Az ATV Egyenes beszéd 2024. december 13-i műsorának vendégeként kifejtettem, hogy 14 év kormányzás után roppant szomorú, hogy az Orbán-rendszer nem a szakpolitikai és társadalmi eredményeivel kampány a kihívójával szemben, hanem célzott jogalkotással, aljas propagandagépezettel, és ami a legdurvább: a verbális és kommunikációs erőszak fizikai erőszakba fordításával. Nagyon fájó, hogy az Orbán-rendszer nem reagál magyar szakpolitikai és társadalmi válságra, hanem ehelyett a jogászokat, a bírákat, pedagógusokat, állami hivatalnokokat a bérükön keresztül zsarolja. Utaltam rá, hogy Lázár János valóban érzi azt, hogy valami történik a Fideszben és a Fidesszel. Tragikusnak tartom, hogy Orbán a háborút használja fel saját nemzetközi pozícióinak erősítésére. Valljuk be: Orbán egy tehetséges politikus, aki a tehetségét arra használja, hogy káoszt alakítson ki, manipulálja ellenfeleit és a társadalmat, továbbá a legrosszabb emberi ösztönökre játszik rá. S a miniszterelnök most ezt a modellt, ezt a politikát akarja tovább vinni nemzetközi szintérre.
I have a lecture at the 10th Annual Conference (Tag der Politikwissenschaft) of the Austrian Political Science Association (ÖGPW) 28-29 November, 2024, Central European University, Vienna. The title of my presentation: Politics of the Exception and Unjust Law. The Extraordinary Governance Measures in Hungary.
2024. november 28-án bemutatkoznak az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar új egyetemi tanárai és Ígéretes kutatója. Ennek keretében az ELTE Ígéretes kutatójaként tartom meg A rendkívüli eszközökkel való kormányzás a válságok korában című előadásomat.
I am participating at the Northeastern Political Science Association 56th Annual Meeting, November 14-16, 2024 Boston, MA. My lectures is about "The Impact of Extraordinary Governance Measures on Law and Democracy. The Extraordinary Governance Measures in Hungary".
2024. október 24-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége voltam és az október 23-i ünnepi beszédek kapcsán elmondtam, hogy az Orbán-beszéd kapcsán érezni lehtett, hogy a rendszer és vezetője jelentős nyomás alatt van, valami történt a Fideszen belül. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy a beszédet megelőzőn érdekes párbeszéd zajlott a rendszer főbb ideológusai (Orbán Balázs, Békés Márton) és a miniszterelnök között. Előbbiek kijelentéseire (nem védekeznénk egy orosz megszállás esetén, tovább, hogy nem megfelelő számunkra a nyugati blokk) a miniszterelnök korábban is válaszolt már és a beszédben is kitért mindezekre. Felvetettem, hogy olyan ember hoz létre hivatalt a szuverenitás védelmére, aki veszélyben érzi a szuverenitását: Orbán Viktor tehát igen jelentős nyugati és keleti nyomás alatt van. A Tisza Párt kapcsán jeleztem, hogy egy Orbán-rendszer ellenes gyűjtőpártként funkcionál, amelynek vezetője a Fidesz-rendszerében szocializálódótt. Van tehát jelenleg egy jobbközép és a readikalizálódó jobboldali nagy pártunk, ugyanakkor ez nem fedi le a választóri sokaságot: szükség lehet egy baloldali pólusra is. Annál is inkább, hiszen a Tisza gyűjtőpárt jellegge hamar elérheti határait és a politikában egyébként kulcs fontosságú még mindig az ideológia. Vagyis az Orbán-rendszer meggyengülésa, jobboldalról történtő megszorításra egy baloldali pártnak, mozgalomnak is lehetőséget kínálhat.
Az a megtiszteltetés ért, hogy 2024. szeptember 9-én ELTE Ezüst Eötvös Emlékérmet kaptam az ELTE Állam- és Jogtudományi Karától.
Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent legújabb kötetem, amely a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Posztdoktori Kiválósági Programja keretében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán A rendkívüli jogrend a globális ökológiai és járványügyi válságok tükrében (NKFIH-azonosító: 139007) címmel végezett kutatásaimat foglalja össze.
A kötet elérhető az ELTE Eötvös Kiadónál és az ELTE Reader-en.
I am participating at the When Power Goes Green – The Politics of Ecological Emergency in the Shadow of Authoritarianism workshop at 10th July 2024, organized by Humanities Centre for Advanced Studies “Futures of Sustainability” at Universität Hamburg. My presentation is about Authoritarian Populism, Environmentalism and Exceptional Governance in Hungary.
A Népszava Visszhang 2024. júnis 29-i mellékletében arról, hogy mi lehet a magyar baloldallal.
Mit kezdünk a romokkal? E címmel vezette fel válaszát Antal Attila jogász, politológus. Mint mondja: a baloldal nem 2024-ben bukott meg, hanem 1989-ben (amikor nem volt képes felvállalni saját múltját), és 1990-ben (amikor önmagát és politikáját visszavonhatatlanul a liberálisok mércéihez kezdte igazítani), meg 1994-ben (amikor nem tudott ellenállni a neoliberális megszorítások politikájának), továbbá 2004-ben (amikor azt hitte, hogy Tony Blairt eltáncolva lehet baloldalt építeni – pedig ezt a brit Munkáspárt is megszenvedte), valamint 2006-ban (amikor a hatalom megtartása ismét csak fontosabb volt, mint az eszmék), illetve 2009-ben (amikor azt hitték, hogy a neoliberális receptet megint rá lehet erőltetni a magyar társadalomra), és persze végig 2010 után (amikor még ellenzékben sem volt képes meghozni a baloldal azokat a döntéseket, amelyek hiteles baloldalt eredményeztek volna, s a munkásság érdekképviselete miatt ismét csak a hatalmi játszmákat és azt választotta, hogy egyes személyeken keresztül egyre mélyebbre sodródik az Orbán-rendszerbe).
„Most a magyar társadalom »összbüntetésbe foglalt ítéletet« mondott a baloldal maradványai felett – véli Antal. – Ez azonban senkit sem tölthet el örömmel, mert 2024-ben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-rendszert nem lehet baloldalról választással leváltani, hiszen az, ami most történik, nem más, mint a rendszer újrarendezése akár Orbánnal, akár új politikai vezérrel: a magyar társadalom meghatározó része ugyanis jobboldalra szavazott, és a nagytőke az átalakuló rendszer különféle politikai frakcióit támogatja. A magyar társadalom tömegei tehát annyira el vannak keseredve, hogy bármi áron változást akarnak, és eközben még azt a kockázatot is hajlandók bevállalni, hogy a régi vezért egy újjal helyettesítik. Mindez óriási tragédia és egyúttal hihetetlen felelősség a baloldal maradványain, hiszen a jobboldali autoriter rendszer elérte azt, hogy a társadalom megelégszik azzal, ha „kicsit jobb lesz”: visszakap némit a szabadságjogokból és alkotmányosságból, nem omlik össze rögtön az egészségügy és az oktatás, nem uralja a mindennapokat az ezer fokon égő gyűlölet. Persze ezek nem kis dolgok, bár polgáriak, és nem is szabad őket lebecsülni, hiszen mindannyian vágyunk a normális életre. Ugyanakkor a baloldalnak most éppen az lenne a feladata, hogy rendszerszintű kérdésekkel foglalkozzon: megértetni azt, hogy a liberális demokrácia és kapitalizmus vadhajtásaként hogyan jött létre az Orbán-rendszer; az ökológiai és klímaválság korszakában alapjaiban kellene megkérdőjelezni a tőkén alapuló fogyasztói társadalom koncepcióját. De ezekkel a kérdésekkel nem tudunk foglalkozni, mert az összetöpörödött, magukat baloldalinak mondó pártokat belső hatalmi harcok uralják, és Blair szelleme (igaz, hogy már csak a romokon, de) továbbra is táncol. A baloldal valódi ereje sohasem vezérei, hanem vezérlő eszméi voltak. Uralkodni a romokon, és azokból nem egy új világ alapjait lerakni: történelmi és társadalmi felelőtlenség…”
I held a lecture at No War but the Class War Historical Materialism and Institute for the Radical Imagination Conference No War but the Class War Historical Materialism and Institute for the Radical Imagination Conference, May 31 - June 2, 2024, New York.
Extraordinary Governance Measures as Authoritarian Class Politics
We have entered the era of overlapping crisis (polycrisis). The authoritarian populist right-wing has rapidly reborn in the field of authoritarian state and emergency governance, moreover the COVID-19 crisis gave a new rise this phenomenon. The failures of liberal democracy, which can be called “neo-weimarization”, opened the way of authoritarian right-wing populism and its class politics. The rise of authoritarian populism and the extraordinary governance measures (EGMs) of has fundamentally changed the relationship between law and politics. I will examine the impact of EGMs on democracy and the structure of social classes. The overlapping state of exception rise several dilemmas, since governing by EGMs is not in itself undemocratic, but if the executive power primarily performs its tasks in an extraordinary manner, then this has very serious social and political consequences and this also leaves its mark on democracy. My main claim is that authoritarian populism has found in the EGM the instrument of a new authoritarian class politics. At the same time, governments have shifted strongly in a kind of crisis management direction, which provides incredible opportunities to govern by EMSs, but also takes us incredibly far away from any kind of political, social normality. In examining the political economical practice of EGMs in Hungary, one of the most important directions is the impact of political governance on constitutionalism, the legal system, and the law itself. The Hungarian experience makes it clear that the authoritarian political leadership has used the EGMs to further build and strengthen the national capitalist class, while the social effects of the polycrisis have not been addressed.
Részt vettem 2024. május 16-17. között a Magyar Politikatudományi Társaság XXIX. Vándorgyűlésén Pécsett. Az előadás címe: A rendkívüli eszközökkel való kormányzás közpolitikai hatásai.
A kelet-közép-európai baloldal a rendszerváltás idején nem tisztázta sem elméletileg, sem politikailag az államszocializmushoz való viszonyát, elvesztette ideológiai párbajképességét, így ma a baloldaliság ki van szolgáltatva a jobboldali értelmezéseknek – állította a Népszavának adott videóinterjújában Antal Attila politológus.
